Jeff Kinney: Egy ropi naplója 9 {Könyvkritika}

Sziasztok! Tudom, hogy már jó régóta nem voltam, de hátráltatott az a hétmillió doga, amit csak ebben a két és fél hónapban írattak velünk a tanárok. Na, de most újra itt vagyok, és már hozom is az újabb kritikámat. Egy nemzetközi bestseller sorozat, a világhírű Egy ropi naplójának kilencedik részéről lesz szó. 

Jeff Kinney - Egy ropi naplója 9.: A nagy kiruccanás

Eredeti cím: Diary of a Wimpy Kid: The Long Haul

Eredeti kiadás: Crown Publishers

Fordította: Gyurkovics Máté

Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2015

Célcsoport: mindenki, aki vevő a humorára; gyorsan olvasható, azoknak is érdemes belekezdeni, aki nem könyvmolyok, nekem ez két rövid délután alatt megvolt.

Az első mondat:

Ha van valami, amit megtanultam gyermekéveim alatt, hát az, hogy NULLA beleszólásod van a saját életedbe.

Véleményem:

Nem hiszem, hogy van olyan kamasz, aki ne halott volna az Egy ropi naplójáról. (A Két idióta dolgai 1.0 az elején, egyébként, az Egy ropi naplójáról is szólt.) Azok, aki mégsem: A sorozat Greg Heffleyről szól, akineka naplóírásainak segítségével követhetjük végig az életét, ami kicsit sem egyszerű. Kérdezhetitek, hogy egy fiú minek ír naplót. Hát azért, mert – ahogy ő mondja -, ha gazdag, menő és híres lesz, nem kell válaszolnia az újságírók tömkelegeinek kérdéseire, hanem csak odadobja nekik a naplót: Nesze, keresd ki! Na, de most még Greg egyáltalán nem menő, ahogy a sorozat címe is mondja, egy ropi. 

Greg már többször keveredett a suliban és családjával is kínos helyzetekbe. Most a családon van a sor. A kilencedik rész onnan indul, hogy végre kitört a nyári szünet (haha, jó poén, bár az én hibám, mert már nyáron megjelent, és én csak most olvasom), és Gregnél ott a légkondi- és a TV-távirányító, hogy neki kezdjen a szünetnek, de az anya közbeszól. Ugyanis remek tippeket olvasott a Csodacsalád nevű újságban egy jó kis kiránduláshoz, és kitalálja, hogy nekik ezt meg kell valósítaniuk.

Kinney-nek két nagy fegyvere van: a humora, és az, hogy folyamatosan löki előre a történetet. Komolyan mondom, egy oldalnyi hosszúságnál nincs nagyobb leállás. Bár azért ehhez hozzá tartozik, hogy a Ropinak nem valami nagy a szövegterjedelme. Aki már olvasott a sorozatból az tudja, hogy 220 oldallal, 14-es betűmérettel és fél oldalas rajzokkal operál. Ennyi szöveggel azért könnyebb pörgetni az eseményeket, mint egy 9-es betűméretű 1200 oldalas könyvben. 

SZÓMÓKA
K: Mikor teszik ki Harry Pottert a Griffendélből?
V: Ha sokat Hugrabugrál.

Szóval az események mennek előre. Ugye, ahogy már előbb is írtam a Heffley-család (anya, apa, nagy tesó, Greg és öcs) elindulnak kirándulni, a mi még egy plusz pont, mivel eddig minden könyv Greg városában játszódott, így jót tett a helyszínváltozás. A szereplők közül mindenki hozza az elvártat, de igazából a sztori Gregről, az anyáról és az idősebbik tesóról szól. (Aki, egyébként, a legnagyobb forma a könyvben. 5/5) A többiek inkább csak egy kis változásnak (és persze, galiba okozásnak) vannak ott. Igazából én az apát ki is húznám, de persze akkor nem lenne meg az idill.

 

Először sikerül kikötniük egy motelben, ahol van medence, csak víz nincs benne. Aztán elmennek egy búcsúba (barátok között szólva: vásárba), ahol beszereznek egy malacot, ami aztán megharapja Greget, ami közben a fiú egy cumit próbál kivenni a szájából. Ne feledkezzünk meg, a világ legnagyobb pattogatott kukoricájáról sem. Mindezt az író rajzaival. A rajzok azok, amik a legkülönlegesebbé teszik ezt a könyvet. Itt persze nem képregényre kell gondolni, a legtöbb rajzot még a Bence is meg tudná csinálni, de egyszerűen annyira... nem vagyok rajztanár, de szerintem tudjátok, mire gondolok.

A rajzoknak két szerepe van ezekben a könyvekben, az egyik, hogy bemutatja a történetet, a másik, hogy a rajzok segítségével, szóbuborékokban kapjuk meg a párbeszédeket. Hisz - ne feledjük -, ez egy napló, és Greg nyilván nem jegyzi meg az összes párbeszédet, viszont a viccesebbeket azért lerajzolja. Például Greg elég vicces képet vág, amikor kiderül, hogy egy olyan lázmérővel mérték meg a lázát, amivel előtte egy kutyáét is. És a kutyáknak nem a szájukba kell tenni a lázmérőt...

Összegészében ez egy klassz könyv, tele van klassz (vagy néha nem annyira klassz) poénokkal, és a kevés betű ellenére az olvasó a szívébe tudja zárni a karaktereket is. Jaj, de szép megfogalmazás. Nekem egy szombat délelőttömbe került az elolvasása, és én nem vagyok tagja a Gyorsolvasók Facebook-csoportnak. Azoknak is jó lehet, akik nem szeretnek olvasni, de ki szeretnék próbálni, hogy milyen is ez, valamint azoknak is, akik egy film és egy könyv között vacillálnak. Mindenkinek ajánlóm, olvasnimegtanulszévtől a nyugdíjas otthonig.

7/10 PONT, CSAK MERT VALÓJÁBAN EZ NEM EGY KÖNYV,
ÉS APA KARAKTERÉVEL ÉN NEM SZIMPATIZÁLOK

 MEGRENDELEM A KÖNYVET

Egy ropi naplója 10.

A sorozat következő és egyben záró része, november 3-án jelent meg világszerte. Itthon, Magyarországon is, bár az itthoni kiadónál van valami "turpisság", szóval érdemes felnézni a honlapjukra. Egyébként, ebben a könyvben kicsit visszatérünk a kezdetekhez (hisz Greg középsuliba megy), viszont egyben egy pont is kerül Greg történetének végére. Jeff szerint imádni fogjuk.